Vége. Végleg és ez biztos. Költözünk. A családom teljesen szétbomlott, szóval már esély sincs arra, hogy ittmaradjunk. Hogy hova megyünk? Nagyon jó kérdés... Anyám szenvedése láttán ha megtehetném már most elvinném őket, de hova? Én mit tehetnék? Egy részem örül, hogy elköltözünk, mert leszs magánéletem, nem lesz ki irányítson, viszont megszerettem ezt a helyet valamilyen szinten, meg anyám is szenved anélkül a pöcs nélkül. Nem tudok enni, nem tudok aludni és erre még a betegségem is rátesz. Mindjárt itt az éretségi és a tanulás sem megy. Mi lesz így velem/velünk? Miért kell mindennek egyszerre megtörténnie? Lelkileg a padlón vagyok, elegem van. Nem tudok csak úgy ülni és nézni, de semmit sem tudok csinálni. A másik pedig... ilyenkor hol vagytok? Azt mondtátok minden problémám megoszthatom veletek, akkor most hol vagytok? Nem ez egy barát dolga? Ti feltudnátok vidítani, de szerintem már el is felejtettetek engem. Nem baj... még egy okom van legalább a padlót sikálni. Ez lenne az élet? Csalódások, fájdalmak hegye? Akkor inkább nem akarok élni.
byebye~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése