Igen... elég régen jeletkeztem már, de nem volt sem erőm, sem energiám beszámolókat írogatni. A hangulatom sem olyan mostanában, hogy valami kedveset írogassak ide. Hát, éppen ideje volt, hogy leírjak mindent.
Dir En Grey koncert:
Hát... a kórházban még megkaptam a jegyet a Dirura és eléggé fel voltam spanolva miatta. Az elején igazából Shinya meg Kyo miatt akartam elmenni, mert a számokat sem nagyon ismertem, csak nagyon-nagyon keveset ( amit már bánok), de a koncert végére már úgy jöttem ki onnan, hogy bejelenthetem: Imádom, Szeretel a Dir En Greyt. A sorbanállás szar volt mint mindig. Keveset ettem, szarul voltam, sok volt a külföldi, felbasztak agyilag, büdösek voltak, még szarabbul voltam, állni órákat összepréselve, még szarabbul voltam. De valahogy csak kibírtam. Odabent, amíg Miya és Rika vásárolt én foglaltam a helyet. Hát ilyen kis fabizbaszon álltunk oldalt, ahonnan tökéletes rálátás nyílt mindenkire. Amikor elkezdődött a koncert, ugrabugráltam, amennyire tudtam élveztem a dolgokat és nagyon édes volt mindenki. Kyo hangja egyszerűen varázslatos volt és kurva nagyot csalódtam benne jó irányba. Die olyan kis mosolygós volt még másnaposan is és ő ment le utoljára a színpadról. :) Kaoru, hát nem egy szépség, de meg kell hagyni nagyon kedves volt.. mosolygott meg minden és maga az a kellemes kis hangulat amit magából kiárasztott már az nagyon tetszett. Toshiya.. hát kis ribanc volt abban a ruhában, meg ahogy rakta magát a színpadon, de nagyon is jól állt neki és még mellé jól is csinálta a dolgokat. Shinya... hát mivel miatta mentem el igazából a koncira nagyon vártam. Amikor kiszálltak a buszból olyan kis félénknek és ártatlannak tűnt, de ez a koncerten sem volt másként. Olyan tök csendes és aranyos volt... Imádom ahogy dobol és magát az embert imádom. Shinya az Shinya és belőle nincsen kettő, csak ő. :) Kyoról még annyit, hogy nagyon kis manó volt abban a szerkóban meg a maszkban amikor kiszállt a buszból. *-* A koncert végére márt folyt rólunk a víz és nekem minden bajom volt. Kitört belőlem a síró roham, ó de még hogy! Ordítva zokogtam ( Miya szerint hisztiztem, de szerintem nem volt annak nevezhető xD<3) és szerettem volna, ha legalább még egy kicsit fent maradnak és játszanak még nekünk. Aztán nem tudom mikor, de sikerült megnyugodnom, persze Miya is rásegített az ölelésekkel meg ilyenekkel. Persze jó volt találkozni a régi arcokkal és beszélgetni velük egy kicsit. :) <3 Visszamennék nagyon-nagyon szívesen az biztos és remélem jönnek még! <3
Hangulat:
Mostanság nem túl jó a kedvem ( most is úgy írok, hogy eléggé halovány jelek vannak a jókedv felé és inkább a rossz felé hajlok, mint mindig). Szeretem az embereket, a barátaimat, de mostanában tökre úgy éreztem, hogy nem sok embernek vagyok fontos. Van 1-2 akinek még talán egy kicsit számítok, de a többieknél nagyon nem érzem. Kábé fel tudnék sorolni most egyből vagy 20-at, de nem teszem mert egyszer úgyis rájönnek majd a dolgokra. ^^ Legalábbis nagyon remélem. Azt éreztem mindenkitől ( tisztelet a kivételnek), hogy leráz valahogy valamilyen szöveggel és bennem volt az, hogy ez már kurva szar, hogy akárhányszor írok valakinek valamit akkor mindig dolga van. Tök érdekes, hogy én mindig kifogom azt a pillanatot. Na meg az a szöveg is, hogy "majd beszélünk", "majd írok", hát könyörgöm, akkor írj is meg keress is. De ha nem érdekellek mint barát, akkor azt jelezd azzal, hogy megmondod nekem. Suli is más... el mennék legszívesebben, de most már úgy vagyok vele, hogy ezt a két évet lehúzom ott valahogy... Hát... az a pár ember tartja bennem a lelket, de ha ők nem lennének, szerintem akkor én már nem lennék itt.
Miyánál szombaton:
Szombat reggel, vagyis már fél 1 körül mentem is Miyához. Város nap volt Irsán és lehívott magához, hogy menjünk együtt erre a kis rendezvényre. Igaz csak estefelé mentünk ki, de az előtt elég jól elvoltunk. Néztünk sok PV-t meg koncertet, meg minden mást. Sokat nevettünk és jól éreztük magunkat. Este kimentünk a Hooligans koncertre, amit végig tomboltunk és sokat kiabáltunk, ugráltunk. Hangunk nem volt a végére és a lábunk is ki volt, de a fél órás tüzijáték még rá is tett a jó kedvre. Nagyon szép volt, na meg hát alapból odavagyok a tüzijátékokért. Vett Miya lufit, ilyen sikolyosat, amire mi azt hittük, hogy héliumos, de másnap elég nagyot koppantunk, mert hát nem az volt. :'D Minden esetre nagyon-nagyon jól éreztem magam. Miyaa~ Köszönöm a hétvégét. *-* <3
Nagyából ennyit a dolgokról. Remélem kárpótolok mindenkit ezzel a kis bejegyzéssel és sajnálom, hogy nem nagyon adtam életjelet magamról a blogon.
Byebye~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése